Mikor fütyül a szél,
felfigyel a neszre,
gólya és a kicsi
villás farkú fecske.
Költözködni kéne,
idegen hazában,
tanakodik egyre
a sok kis madárka.
Rigó, cinke, veréb,
így szól a faágon:
- Nekünk minden évben,
itt van a karácsony.
Zúgnak a harangok,
havasak a házak,
a kis madarak is
ajándékra várnak.
Nem várnak hiába,
jó gyerekek vannak,
a madarak tőlük
eleséget kapnak.
Jótettüket még a
Mikulás is látja,
és sok ajándékkal
bőven meghálálja.
Für die Mutti einen Schal,
für den Vati dicke Socken,
Brüderchen schenk ich ein Buch,
die Oma kriegt ein neues Tuch.
Die Vögel und Tiere im Garten,
die will ich nicht vergessen,
sie sollen sich an Körnern
und anderen Gaben satt essen.
Ich bin ja nur ein Vogel, klein,
muss hier im Schnee und Kälte sein!
So selten jemand an mich denkt,
und mir zu Weihnacht Futter schenkt.
